Miért terjed gyorsabban, mint a nátha? Az ilyen személynek mindegy ki van mellette, csak legyen valaki. Nem mond nemet, ha kapcsolatot akarnak vele létesíteni és kitart egy kapcsolatban addig, amíg nem jön egy új és egy jobb. Akkor is a párjával marad, ha tudja, ennek nincs hosszú távú jövője, nem kapja meg egyik fél sem, amire szüksége lenne. Láthatóan nem érzi magát jól a kapcsolatban, mihelyt találkozik valakivel, aki szépeket ígér neki, a jobb kapcsolat reményében belevág. Az ilyen személyek úgy törlik egyik párjukat a másik után, mintha csak sms-eket törölnének ki a telefonjaikból.
A kapcsolatfüggő nem érzi jól magát egyedül, sőt, nem is tud egyedül maradni huzamosabb ideig. Kell neki a támasz, a szeretet, a biztatás, mindig kell valaki, aki segítőkezet nyújt. Nem arról van szó, hogy képtelen a szerelemre, hanem arról, hogy nem a megfelelő módon keresi azt. Amíg évtizedekkel ezelőtt az emberek képesek voltak kompromisszumokat kötni, ma már ez nem jellemző. Leélni az első férfival vagy nővel egy életet nem lehetett könnyű, alkalmazkodás, elfogadás, megértés kellett hozzá.
Ma már az individuális világ ezt nem is követeli meg. Mindenki a saját boldogságát hajszolja, és ha annak az az ára, hogy a személy falja a nőket vagy a férfiakat, akkor ezt meg is teszi. Sajnos a családot, a másikkal való törődést háttérbe szorítja az „ÉN” életem, és hogy csak egyszer élünk, ki kell használni minden percét. De visszakanyarodva a kapcsolatfüggőségre, azok a személyek, akik nem képesek egyedül lenni, támaszt keresnek. Nem válogatnak hónapokig, évekig, érzelmileg támogatásra van szükségük, és ez nem várhat addig. Amint probléma merül fel a jelenlegi kapcsolatában, úgy érzi, nem a megfelelő ember mellett tölti a napjait és elkezd keresgélni. Mihelyt rátalál valaki másra, akinek bizonyítania sem kell, csupán ígérnie, el is hagyja előző kapcsolatát. Fél, szorong, aggódik, hogy egyedül nem életképes. A fantáziavilágába menekül, de az elképzelteket sem valósítja meg. Mindig szüksége van valakire, várakozik, érzelmileg nincs kielégítve. A másik fél pórázon tartja őt, ha nem is tudatosan. Saját maga adja ezt a láthatatlan pórázt a másik kezébe, és függővé teszi boldogságát a másiktól. Gyakran nem akarja, hogy vezessék, mégsem képes önállóan döntéseket hozni.Persze nem mindegyik kapcsolatfüggőre jellemzőek ezek a vonások. Lehetséges, hogy egyszerűen a boldogság hajszolása, a szerelem keresése az, ami mindig egy újabb kapcsolatba hajtja az illetőt. Tisztában kellene lenni, hogy a szerelem maga egy múló érzés. Nem tart egy életen keresztül, ha valaki úgy érzi, vele megtörtént, érezze magát kivételnek és becsülje meg helyzetét. A legtöbb esetben elmúlik a szerelem, ragaszkodássá, szeretetté válik, de ez nem baj! Az annál inkább, ha egy életen át hajszolja valaki, arra sem figyelve, hogy esetleg már megtalálta, de a láng kedvéért hagyta elmenni, vagy ő maga dobta el. Akármelyik oldalról is nézzük, a kapcsolatfüggőségnél van helyesebb megoldás is. Az önismeret csodákra képes, és az ember élete végéig változni tud, csak elszántság kell hozzá. Érzelmileg nőjön fel az ilyen ember, próbálja ki, hogy milyen ha a saját lábán áll. Nem kell senkire sem hallgatni, csakis saját magára. Ezzel lépést tesz afelé is, hogy a következő kapcsolatában egyenrangú fél legyen, ne adja azt a pórázt a másik fél kezébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése