Ma különösen fura volt a gyakorlati óra. Egy olyan ember, aki állandóan csak basztatni tudja a másikat, ma olyan normális volt, mint még soha senki. És én szeretném ha ez így is maradna. Vhogy nagyon nincs kedvem még évekig gyűlölettel suliba járni, és úgy belépni a kapun, h "jaj ne már megint őt kell hallgatnom" . Békében is meglehet egymás mellett lenni, és ehez csak annyi kell, hogy ne szóljunk olyan szavakkal egymáshoz, hogy a másikat megsértsük. És ez sztem nem is olyan nehéz....
Vmi iszonyat rossz órarendet kaptunk erre a hétre... ne is kérdezzétek, kb minden nap majdnem 3ig vagyok bent :S :S
Most, hogy egyedül vagyok itthon, annyi mindenen gondolkodtam.
Az egész életem lepergett előttem, olyan mélyen visszanéztem magamba.
És.... nagyon sok mindenben más vagyok, amióta egyedül vagyok. És mindenkihez vhogy... másképp viszonyulok mint annak előtte.
És olyan személyek léptek az életembe, akikről nem is gondoltam volna, hogy valaha többet jelent majd a számomra. De hogy ennek milyen vége lesz, nem tudom.
Na de nem is húzom tovább, nem akarok olyan dolgokat leírni, ami olyannyira mélyen érintenek, és olyanokkal kapcsolatos amik csak pont azokra a személyekre vonatkozik.
Nah pás. (K)(L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése