2010. február 10., szerda

"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál..."


Ááááh... elegem van. Több okból is. Először is... már nagyon unom az ilyen primitív kis kurvák [= osztálytársaim] állandóan beleszólnak az órába, és nem lehet tőlük figyelni. Oké..én se vagyok egy csöndes ember, de azért ennyire nem viszem túlzásba. Ilyenkor úgy kibasznám őket az ablakon. De úgy h akkor már tuti nem jönnek vissza a suliba.
Másodszor... hát erről nem szivesen beszélnék. Nem akarom sajnáltatni magam.
Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon tényleg ezt akarom? És hát... nem tudom a választ.
Van egy szó, egy kifejezés, amire mostanában nagyon vágyom, de nem írom le... mert akkor rögtön mki kombinálna, meg kavarná a szart. És ezt elakarom kerülni. Ha akarnám, egy pillanat alatt megteremteném magamnak azt a vmit ami azzal a szóval kapcsolatos, de nem teszem.


most úgy lemennék veled sétálni és beszélgetni kicsit és felvidítani. <--Köszönöm :)

Na mára ennyi.
Pápá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése