2010. február 20., szombat

Nem bolond, ki odaadja amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni... :)


Bizonyára észrevettétek, hogy sok ideje nem írtam. nos ez azért van, mert napok óta alig alszom, kimerült vagyok, egyszerűen semmihez nincs kedvem, csak ALUDNI. De ahhoz nagyon. Úgy volt, hogy ma talizok végre Szimivel, de vmi közbe jött neki, szóval nem. Így itthon vagyok egész nap, és takarítok, alszok, eszek, takarítok, alszok. Jó program mi?:D
A holnapom meg nemtom hogy hogy fog alakulni. De ha minden igaz Kicsimmel alszom. Őt is most napokig nem látom :( Fehérgyarmaton van a nagyszüleinél. És csak holnap jönnek haza.
Most hogy ilyen depis állapotban vagyok, nagyon sokat gondolkodtam az életemen. Anyát is nagyon jó boldognak látni végre. Remélem helyrejön az élete véglegesen. És ami engem illet, úgy érzem, az én életem is kezd helyrejönni. Egy új élet vár rám, egy sokkal szebb jelennel és persze jövővel. Somindenre ráébredtem az utóbbi napokban. És ezt csak a körülöttem lévő embereknek köszönhetem. :) Úgy érzem, eljött mindannak az ideje, ami végre boldoggá teszi mind a én életem, mind a családtagjaim életét. Na de nem is írok erről többet. Épp elég h ennyit tudjatok a lelkivilágomról. Majd még jelentkezem.
Vigyázzatok magatokra! :)
Pápá (K)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése